2010. január 18., hétfő

"Úgy tekintek a Twitterre, mint egy alkalmi napló, feljegyzés, ami narratívát ad az életemről. "



Két érdekes bejegyzést találtam a Terepnaplón a Twitterrel kapcsolatban, amit érdemes elolvasni.
Az egyik egy kutatás eredményeit ismerteti, amiben arra keresték a választ, hogy mi motiválja leginkább azokat, akik jelen vannak az oldalon. Ami egyben választ is adhat arra, hogy miért nőtt ekkora mértékben a felhasználóinak száma az elmúlt években.


A másik bejegyzés a Twitter hazai használóiról készült. Kik és mennyien voltak jelen 2009-ben az oldalon, és kik azok, akiket a legtöbben követnek.

És ezt kiegészítheti a webisztán egyik friss felmérése is.

Nálunk egyelőre úgy tűnik, hogy a média, a marketing és az informatika területéről vannak jelen a legtöbben.

2010. január 12., kedd

Akiről beszélnek...

Egy amerikai felmérés szerint 2009-ben a 10 legtöbbet említett márka közül az első a Microsoft lett, amit a Google, az Amazon.com és az Apple követett. Ezek kapták a legnagyobb hírverést az elmúlt évben, a legtöbb poszt (a közösségi oldalakat és a blogoszférát is beleértve) ugyanis velük foglalkozott.

Kérdés, hogy ezeket a híreket mennyiben generálták ők maguk, tehát mennyire voltak aktívak a hálózaton, de az eredmények szerint a saját megjelenésükre is szükség volt. Másfelől egyaránt pozitív vagy negatív kontextusban is megjelenhettek, ezzel együtt nemcsak a népszerűségük, hanem a  cégek forgalma is stabil lehet, ha nagy az érdeklődés irántuk.

Ezzel párhuzamosan a hazai vállalatok is egyre jobban kezdenek ráérezni a mai trendekre, és ez már nem csak a nagy multikra vonatkozik, hanem kisebb vállalkozásokra. Jó példa erre a Kiadó kocsma, amelynek üzletvezetője az alábbi interjúban elmondta: „Csak annyit teszünk, hogy mindennap fél 12-kor megírjuk a Twitteren az aznapi menüt, hogy ne kelljen mindenkinek betelefonálni”. 

Tehát nem feltétlenül van szükség komoly befektetésre, csupán okosan kell használni a felületeket. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nem érdemes túlértékelni és túl sok energiát fektetni ezekbe az eszközökbe, mert zavaró lehet napi több megjelenés Twitteren vagy Facebookon. Ezt mutatja a kocsma példája is: kizárólag a napi menüt közlik, de nem beszélgetnek, nem tesznek fel kérdéseket a közösség felé, és nem reagálnak a kommentekre. Saját Facebook oldalukat is egy ismerősük hozta létre, és meglepő módon saját weblapjuk máig nincs.

2009. november 29., vasárnap

Reklámok a közösségi oldalakon - alapok


Mi a
közösségi média?
Röviden: kommunikációs felület, gyakorlatilag minden, ami web 2.0 (a blogok és a mikroblogok, ahogyan a közösségi oldalak, vagy a videó- és képmegosztó oldalak), tehát olyan médiafelületekről van szó, amelyek a közösségi interakciókra épülnek, és ezzel lehetővé teszik azt, hogy az információ ne csak egyetlen csatornán a közösség felé, hanem a közösség tagjai közt, a köztük kialakuló kapcsolatokra épülve áramoljon.

Egy amerikai felmérés szerint, a megkérdezettek fele szerint ezzel sokkal egyszerűbb a kapcsolatok ápolása, és nagyjából a megkérdezettek egynegyede gondolta úgy, hogy gyakorlatilag nincs különbség az offnline és online kapcsolatok közt.
Úgy tűnik, népszerűbb a hagyományos online közegnél, új előnyökkel szolgál:  a kutatásban résztvevők közel fele állította, hogy új ismeretségekre tett szert, a megkérdezettek harmada szerint a közösségi média használata során úgy érezték, hogy végre azt tehetik, amit akarnak (pl. sokkal több emberhez egyszerűbben eljuttathatják a véleményüket, és ezzel másoktól ötleteket és segítséget kaphatnak). Csupán 20%-uk vallotta, hogy tenne lépéseket a nagyobb márkák visszaszorítása érdekében.


A közösségi oldalakon megjelenő reklámok fő típusai
Az alábbi cikk a közösségi oldalakon megjelenő reklámok 4 fő típusát (közösségi hirdetések; oldalak, csoportok, klubok; alkalmazások és az egyéb megoldásokat) mutatja be hazai viszonylatban (IWIW, myVIP, Hotdog), a site-ok üzemeltetőinek véleménye alapján. Már nálunk is megjelentek a hirdetések, és a közeljövőben is egyre többel találkozhatunk. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem csak a profiladatok felhasználása, hanem a kapcsolati hálónk kiaknázása, tehát ismerőseink révén is egyre több hirdetéssel fogunk találkozni.

2009. november 6., péntek

Hálózati szabadság vs. marketing 2.

Ezeknek a reklámoknak van egy másik típusa is, a viselkedés alapú célzás, másnéven behavioral targeting. Erről hosszabb anyagot találtam az idei egyik Goldenblog győztes oldalon, a Rabbitblogon, ahol egy bárki számára érthető cikkben elég jól összefoglalták a téma főbb elemeit. Amit hiányoltam belőle, az a technikai háttér ismertetése, bár lehetséges, hogy erről nincs is adat a hálózaton, nem hiszem, hogy a cégek el szeretnék árulni a trükkjeiket, pláne, ha az adatok kapcsán felmerülhetnek személyiségi jogi kérdések is.
Viszont magának az adatvédelemnek a kérdése elég jól össze lett foglalva, és az sem mellékes, hogy a hazai szinten más hasonlóan összefoglaló jellegű munka még nem született. Inkább csak kisebb jelenségeknek a magyarázata.

Szóval a viselkedés alapú targetálás kapcsán még érdemes lenne említeni a nagyokat, úgy mint a Google-t és a Yahoo-t is, és azt, hogy a kisebb reklámhálózatok hogyan működnek hozzájuk képest, azok, amik csak egy-egy oldalhoz, és azok, amik egy szolgáltatóhoz tartoznak.
Érdekes, hogy a jelenség már többé-kevésbé a köztudatban forog már az angolszász nyelvterületen, (mivel a módszer 2007 körül kezdett elterjedni a tengerentúlon), amit a Wikipédia is bizonyít. Számos cikket találunk a témához kapcsolódóan, ami kiindulásként nem rossz: online marketing, display advertising, interactive advertising, targeted advertising, behavioral targeting.
Egyelőre csak egy magyar wikipédia cikket találtam a témáról: Digital Advertisement Targeting Method.


A cikkben azt is meg fogom említeni, hogy egyáltalán behatárolható-e az érdeklődés, akár profilok alapján. Kizárólag a közösségi oldalakra vonatkozó reklámokra majd egy külön cikket fogok szánni, úgyhogy ez csak érintőlegesen fog említésre kerülni.

2009. október 12., hétfő

Hálózati szabadság vs. marketing

A leginkább most az foglalkoztat, hogy a közösségi oldalakon felhalmozott adatgigabájtokat, amiket önként emberek százmillió tesznek nyilvánossá, hogyan használ(hat)ják fel nagyobb cégek piackutatási célokra. Nem tesznek mást, mint a közösségi oldalakon létrejövő virtuális emberhalmazt hatalmas mintának tekintik, és az adatokat adatbányászati szoftverekkel elemzik, kapcsolati hálókat és preferenciákat állapítanak meg.

Tehát fogyasztói szokásokat elemeznek, és rejtett igényeket tárnak fel a termelés és az eladás érdekeit szolgálva. Ehhez már nincs szükség az egyén megkérdezésére , hiszen az adatok bárki számára elérhetőek, de kérdéses, hogy ki és milyen módon férhet hozzá ezekhez. És valóban csoportok, ízlések határozhatók meg bizonyos egyéni jegyek alapján?
Másrészt: a fogyasztást generáló individualizmus (vagy az önkifejezést megcélzó fogyasztás) immáron az identitásunkat is kiszolgáltatja a piacnak?


2009. szeptember 28., hétfő

Mit és miért

Lehet, hogy ki lehetne dolgozni mindhármat, de ez óriási munka lenne, és valójában 3 olyan megközelítés, ami alig kapcsolódik egymáshoz. Úgyhogy ezt inkább nem.

Viszont el tudnék képzelni kombinációkat: az egyik, hogy a társadalmi és az üzleti témát illeszteném egymáshoz, vagy praktikus okokból az üzleti és a könyvtári témát fejteném ki együttesen. Ez utóbbi is jól jönne egy szakdolgozathoz. Vagy egy harmadik opció, hogy egyfajta trendkutatásként a könyvtári és a társadalmi témát kapcsolnám össze. 

Egyelőre ez még marad függőben, és ha döntök, akkor jön a forrásgyűjtés.

Körvonalazódik

Ma végre sikerült továbbgondolnom ezt a feladatot, bár az az igazság, hogy még mindig csak a sötétben tapogatózom.

Azt, ami érdekel, sikerült három részterületre bontanom, de ezek még mindig túl nagy szeletek és túlságosan különbözőek ahhoz, hogy külön-külön mindegyiket kibontsam (idő hiányában és érdemes lenne inkább elmélyülni kisebb területeken, így lehetne nagyobb felfedezésekhez eljutni).

Viszont megvan a három tématerület, ami érdekel.
Az első maga a társadalom és a benne lezajló változások, úgy mint olyan közösségek, amik vagy a hálózaton szerveződnek, és ezután lépnek ki a valós térbe, vagy pedig olyan közösségek, amik csupán a hálózatot fórumként használják, de ezzel együtt óhatatlanul hat rájuk az a közeg, amiben létrejönnek.
Velük kapcsolatban  (is) az érdekelne, hogy ez hogyan változtatja meg a szokásaikat, vagy akár a tagokat magukat - lesznek-e új értékeik és normáik, motiválja-e őket a hálózaton való reprezentáció arra, hogy a figyelmet felhívják tevékenységükre, érdeklődési körükre, vagy közös céljaik elérésére? Igaz lehet-e, hogy új normákat, szokásokat követnek a hagyományos közegben létrejövő közösségekhez képest, és ha igen, mondhatjuk-e azt, hogy ezek társadalmunk modern értékeinek számítanak? Másfelől: valójában nem azokat az értékeket nagyítják fel, akár karikatúraszerűen, amik valójában a társadalom vagy annak bizonyos közösségeinek, rétegeinek vagy akár intézményeinek normái alapszanak? Lehetséges-e, hogy nem modern értékekről, hanem bizonyos esetekben hagyományosakról van szó, amelyek torzulása tűnik modernebbnek?

A második terület, amit talán célszerűbb lenne választani, az az üzleti szféra hatása a világhálóra.  Tulajdonképp a kezdetektől jelen lehetett a hálózaton, de ma már hol burkoltan - például az ingyenes szolgáltatások hátterében, hol nyíltan egyre nagyobb teret kap. Az érdekelne, hogy hogyan méri fel a felhasználókat, hogyan gyűjt adatokat egy közösségről, és ezt követően milyen szempontok alapján építi ki a szolgáltatásait? A felméréseknél érdekes kérdés lehet, hogy egy-egy tulajdonság alapján maguk a cégek is következtetnek-e automatikusan egy személy preferenciáira, esetleg egyéb tulajdonságaira, lehetséges-e a tipizálás? Érdekelne a reklámoknak az a típusa, amely a közösségi oldalakon például a tagok aktivitásainak mérésével, majd egy tag beszervezésével történik: etikailag nem aggályos az sem, hogy külső cégek az aktivitásainkat mérhetik?
Milyen új szolgáltatások jelentek meg, amelyek ingyenesnek indultak, de végül mégis egy nagyobb szolgáltatónál kötöttek ki? Hogyan lettek egyes márkák meghatározóak, mások miért tűntek el? Eltűntek-e kisebb autonóm, ingyenes, de értéket hordozó kezdeményezések csupán az érdeklődés vagy a közösség inaktivitása miatt?
Tehát elmondható-e, hogy az üzleti szféra is direkt vagy indirekt módon nem csak a hálózaton létrejövő szolgáltatásokra hat, hanem a közösségi igényeket is formálja, új értékeket generál, esetleg új közösségeket is létrehoz?

A harmadik téma a könyvtáraké lehetne: új kezdeményezések, vagy éppen olyan oldalak megjelenése, amelyek nem a könyvtárosok fejéből pattantak ki, de a könyvtáros szféra szakértelme, gondolkodásmódja és a könyvtárak felhalmozott tudása (a régi és az új szimbiózisa) sokat segíthetne az oldalak további fejlődésében.
Ebben a témakörben azt is lehetne vizsgálni, hogy hogyan találnak a könyvtárak olvasóikra a falakon kívül, és hogy mennyire képes ma egy könyvtár közösséget szervezni a hálózat eszközével. Kialakíthat-e egyfajta virtuális közösséget is? Hogyan juttathatja el szolgáltatásait, képes lesz-e és akarja-e egyáltalán tudását megosztani a hálózat azon résztvevőivel, akik vagy üzleti szempontból, vagy pusztán kényelemből , vagy az érdeklődés hiánya miatt soha nem lépnek majd be majd a könyvtár kapuin.
Egy másik lehetőség, az lenne, hogy mennyire hajlandó ma a szakma az elektronikus eszközök használatára: és ha ő maga sem használó, hogyan értesülhetnének maguk az olvasók is az új eszközökről. Vizsgálható lenne, hogy miért nem motiváltak a könyvtárosok sem egy eszköz használatában. Esetleg ez is hozzákapcsolható lenne, de nem tudom, hogy erről mennyire lehetne gyűjteni...

Egyelőre ennyi jutott az eszembe.